A budaörsi német-magyar katonatemetőben sétálgatva megint elgondolkoztam azon, hogy az emberek racionalitásérzéke mennyire manipulálható. Tudom, hogy jajj a legyőzötteknek, azt pedig még ennél is jobban tudom, hogy a történelmet a győztesek írják. Azt viszont már nem nagyon értem, hogy miért nem lehet történelmi tényként kezelni eseményeket közel 70 év távlatából. Miért nem lehet kimondani, hogy a háborúkban nem a rosszak és a jók harcáról van szó? Miért kell démonizálni, vagy az égbe magasztalni?

Amikor azt olvasom, hogy Hitler maga volt a Sátán, esetleg a világ leggonoszabb embere, rém, gyűlölt, megvetett, undorító gazember, stb... mindig eszembe jut, hogy mekkora támogatottsággal rendelkezett. Félreértés ne legyen, nemcsak a köznép kedvelte, akkoriban a "nyugattal" is jó kapcsolatokat ápolt. Egy olyan országot irányított 1933-tól, amely gazdaságilag és kulturálisan is Európa legmeghatárzóbb hatalmai közé tartozott. Természetesen uralkodása alatt több embertelenséget is elkövetett, tényleg elég csak a holocaustra gondolnunk, aminek ha csak a fele igaz, már az is nagyon durva. De ennyi elég ahhoz, hogy valakit Sátánnal azonosítsunk? Elég ennyi kegyetlenség ahhoz, hogy soha, semmilyen körülmények között se lehessen munkásságát racionálisan szemlélni? Mert ha a válaszunk igen, akkor Nagasaki és Hirosima gyötrelmes agóniája miatt az amerikai hősök sem hősök.  Ha többezer ártatlan szándékos elpusztítását elnézzük, mondván, a Sátán ellen harcoltak, akkor mi az, amit nem nézünk el nekik? Hogy lehetséges az, hogy gyerekek százezreit megsemmisítő amerikaiak, angolok ma is a világ hőseiként tetszelegnek, míg az ugyanilyen kegyetlenül harcoló németeknek a szégyenpad jut csak?

   Hogy lehet az, hogy Drezda, Köln, Hamburg bombázóit igazi barátokként kezeljük, de azokat a németeket, akik Dunkerque-nél 330.000 szövetséges katonát hagytak elmenekülni, sátánfajzatoknak hívunk és undorral tekintünk rájuk? Én hiszem, hogy egy háborúban minden harcoló félből előtör az állat. Emberek vagyunk. A háború pedig nem nekünk való.

Szóval ott sétáltam a temetőben és én csak áldozatokat láttam. 20-30 éves fiatalokat, akik egy idegen földön, idegen nyelvűek között, parancsra haltak meg. Németek, akik pont annyira voltak gonoszak, mint az amerikaiak, vagy a franciák. Német katonák, akik idegen földben fekszenek és a fél világ megveti őket.

Reméljük, hogy Orbán Viktor nem blöffölt, amikor a közbiztonság megerősítéséről beszélt, ugyanis elég komoly a helyzet. Legutóbb egy 39 éves férfi savval permetezte le az egyik - vélhetően - roma családot Ercsiben, akik cserébe megölték. Azt hiszem, én is szétverném a fejét annak, aki a gyerekeimet, szeretteimet savval fröcskölné össze a saját lakásomban. Persze, ez ettől még önbíráskodás. Jól elégtételt vettek egymáson, de tényleg. Lett egy halott, pár összesavazott ember, meg valakit le is fognak ültetni. 

A konfliktus hátterében a megölt férfi tehetetlensége állhatott. Azt mondta, hogy ha az állam nem segít, akkor nekem kell megoldani a helyzetet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a polgármester nyilatkozata, aki ezt mondta: "Az igazság és jogszolgáltatás lassan reagál ezekre az esetekre, így a számonkérés rendszerint elmarad, pedig mindenki tudja, hogy kik állnak a történések hátterében" (forrás: index.hu) De legyünk reálisak. A fenyegettség, a kiszolgáltatottság sem vezethet minket oda, hogy mások házába bemenjünk és savval permetezzük le az ott élőket. Én legalábbis nem ilyen világban akarok élni. 

Nagy nap volt a tegnapi: újra eljött hozzánk a ROCK és a METÁL műfaj királya: a Metallica!

Kisebb csodának érezhette a rockrajongó a koncertet, mert ennyi embert megmozgatni, egyenlő szintre emelni, azonos szívritmusra hangolni ma Magyarországon nagyon kevesen tudnak. Politikán, ideológián, valláson vagy éppen képzettségen, műveltségi szinten átivelő hidat képezni ma már szinte lehetetlen. Ezen a koncerten azonban együtt "rázta a fejét" igazgató és takarító. Egymás mellett tombolt a tinédzser a meglett ötvenessel. Ritka, már-már ismeretlen összhang uralta a "dühöngőt", ami felemelő volt a hosszú hajú diáknak és a kopaszpdó menedzsernek egyaránt. Ehhez kellet egy ikon szintre emelkedő rockbanda: a Metallica! Négyen kiálltak a színpadra, és különösebb látványelemek használata nélkül elvarázsolták a soktízezres publikumot. Soha nem felejtjük el! KÖSZÖNJÜK!

A szervzés azonban a világ legnagyobb rockzenekearához, az évszázad metálalbumát megalkotó bandához mérve szégyenteljes volt...

Egyrészt, teljesen föllösleges volt három helyszínen újra és újra ellenőrízni a hatalmas tömegben a jegyetek. De ez még hagyján! A biztonsági emberek egyáltalán nem a biztonság megteremtését szolgálták! Sőt! Bajt kevertek. Volt a sorban (kb. egy órát kellett a tömegben sorban állni!), aki szóvá tette, hogy nem kéne ennyit váratni a tömeget. Ezek után a "szekuritisek" oda mentek hozzá, és a mozdulni képtelen tömegben ököllel ütlegelni kezdték. A srác egy nagyjából 65 kilós "bölcsész kinézetű" értelmiségi fiú volt. Ennek ellenére hárman ütötték, úgy, hogy menekülni sem volt esélye. Majd "Hagyó-stílusban" a nyakánál fogva kivezették, mondván, hogy nem vehet részt a koncerten. Ki tudja, kint mi lett a sorsa, a "biztonsági" emberek markában, a szemtanúk látóterén kívül...

A "biztonsági emberek" tehát nemhogy a biztonság, a nyugalom és a béke megteremtésén dolgoztak, hanem minden céljuk csak az volt, hogy balhét kreáljanak, és verekedést kezdeményezzenek! Szégyen!!!

Ezek után harminc métert haladtunk, amikor kiderült, hogy az állóhelyeken részt vevő nézőknek tulajdonképpen nem tették lehetővé a mosdóhoz jutást. Tehát: nem volt lehetőség pisilni!!!

Kint, a jegyellenőrző résznél ugyan voltak "toj-toj" wc-k, de oda nem lehetett eljutni, mert onnan özönlött be a tömeg. Ha valaki, mindezek ellenére a bejárat környékén kívánt könnyíteni magán, azt nem nézték jó szemmel a marcona kidobók... Tehát, tízezreknek árulták méreg drágán a sört, de nem engedték őket vizelni!!! Gyalázat!

Ilyet többé nem engedhetünk meg magunknak!

Pláne egy olyan alkalommal, amikor "csoda történik". Eljön hozzánk a Metallica. És megígéri James, hogy nem fog eltelni mégegyszer egy évtized, amíg újra láthatjuk őket! Tíz évnél tehát kevesebb időnk van rá, hogy tanuljunk az esetből.

Várjuk Őket vissza!

Legközelebb egy másik biztonsági szolgálattal...

Olyan jó, hogy én középen állok. Balra komcsik, jobbra nácik. Istenem, hát ilyen ez a mai magyar közélet. Szórakoztató. Szórakoztató, hogy az MSZP-nek nem a Fidesz a riválisa, hanem a Jobbik. Maga az a helyzet is elégedett mosoly fakaszt arcomon, hogy az MSZP-nek pitiáner politikai alkut kell kötnie a Jobbikkal a bizottságok elosztásakor. Attól viszont már majdnem könnyesre röhögöm magam, hogy még egy ilyen pitiáner politikai alku után is képesek lejjebb süllyedni. Mint azt sokan tudják, a két konc (költségvetési, illetve a nemzetbiztonsági bizottság) körül hiénáskodó MSZP-nek az oroszlán csak 1 koncot engedélyezett, így Lendvaiéknak picsogva, de választaniuk kellett. A költségvetési, vagy a nemzetbiztonsági bizottságot bízzák a nácikra. Ki tudja, hogy miért, de végül a nemzetbiztonságot eresztették el, hagyva, hogy az a nácik kezére szálljon. Mennyire demokratikus, mennyire szép. Éveken át fasisztáznak, náciznak, majd megalázott helyzetben alkudoznak. Tartásról ugye nem beszélhetünk, de sebaj. Választottak, majd sértetten hazamentek. Aztán történt valami. Bizonyára jött valaki és azt mondta, hogy gyerekek, ez így ciki. Évekig náciztunk, fasiztáztunk, most meg odaadjuk nekik a nemzetbiztonsági bizottságot? Srácok, ez így nem lesz jó. Mit fog rólunk gondolni a maradék párszázezer szavazó? Mit mondunk majd nekik? "Ja, tényleg, mond valamit az ürge" - gondolták a bölcsek, majd visszavonultak tárgyalni. És megszületett a hatalmas ötlet: mondjuk azt, hogy ez így nem jó! Mondjuk azt, hogy a nácik nem érdemlik meg! Mondjuk azt, hogy félni kell tőlük, az eddig is bejött! Sőt, toljuk a felelősséget a Fideszre, mert az még királyabb! ÚGY VAN! ÚGY VAN! Majd elénekelték az Internacionálét és hazamentek.

Van egy ország, van egy párt, vagy egy ember.

A szocialista pártnál megkezdődött a harc. Gyurcsány Ferenc jó marketing stratégaként előre beharangozta dolgozatát, majd ezt követően közzé is tette. Ez a dolgozat egy történelmi közhellyel foglalható össze: semmit sem tanult és semmit se felejtett. Pedig próbált tanulni Fletó, erősen próbált. Olyannyira, hogy baloldali polgári körök létrehozását javasolja. De leginkább a saját magára aggatott jelző ugrott be a dolgozat áttanulmányozása közben: lotyaszájú. A röpiratot olvasva szinte megüti fülünket a jólismert, keresett egyszerűséggel, mégis atyáskodva de haverságot is éreztetve szóló hang. A hatásszünetek, a gesztusok (tánc, futás), a kenetteljes de bunkóczi (bérmálkozgató) mondatok. A szöveget talán azért írta ennyire primitív nyelven, hogy Totó kutyus is megértse. A titokzatos Gyurcsányi (egyik) titka: a politikai infantilizmus erőszakos tukmálása. Például az ellenségkép kifejtésénél (nacionalisták, kisfasiszták) az "új undokok" vajon mit jelenthet? A vállalhatatlant is vállalni, sőt vállaltatni akarja: az őszödi beszédre utal a "nem kicsit - nagyon is" kifejezés használata. Kifejezetten gügye szöveg ez, bár van benne ív és lendület. Ugyanaz a lendület, ami csődbe vitte az országot. Semmi másról nem szól ez a lendület, mint arról, hogy Fletó szeretné, ha az ország kicsit olyan lenne, mint Ő. A hangvétel számos helyen egyenesen fenyegető, máshol szimplán csak az ötvenes évek rákosista mantráit idézi ("demokratizmus"). Később a kádári demokratikus centralizmus elve bukkan fel.

Annyit jó lesz megérteni: van egy ember, aki nem adta fel a harcot és nem is hosszú távra tervez. Mindent akar, most rögtön. És mindent meg is fog tenni a hatalomért, és betegesnek tűnő vágyai kielégítéséért - ezeknek jól láthatóan az öncélú, kissé idegbajos felforgatás és pusztítás is a részét képezi. Hiába akarja valaki béfejezni a kultúrharcot, itt van valaki aki nem akarja.

Szerencsére egyvalamije nincs: türelme.

Kipihenve a valamelyik Bantusztánt idéző vasárnapi szavazási tragikomédiát, az eredményekről (még) nincs is igazán mit beszélni, a Fideszre nagyjából a lehetetlennel határos feladatok várnak. Egyik barátom, aki SZDSZ-Centrum-MDF utat járt be az előző három választáson, ezúttal már majdnem a Fideszre szavazott, abból a megfontolásból, hogy kell az a kétharmad, olyan a szitu. De végül a választófülke magányában csavart egyet az eszén, és az LMP-t húzta be.

Valószínűleg itthon ez az első olyan választási küzdelem, amely részben az interneten is intenzíven folyt. Nem hiszem csak magyar sajátosság, de az biztos, hogy komoly hagyománya kezd kialakulni a különböző filmek rövid snitjeinek átszövegezéséből. Már a 2002-es választások idején készült egy Csillagok Háborúja átirata, utána pedig a hídfoglaláskor láthattunk egy debil South Park jelenetet. Azóta pedig számos gyöngyszem született, a 2008-as népszavazási "Bukás" videó volt az egyik csúcspont.

Ez a szép hagyomány folytatódott ezúttal is, számos átirat készült. Itt van például rögtön a Brian élete átirat, a "Mit adtak nekünk a rómaiak" c. jelenetből. Profi munka, és akár vicces is lehetne, de nem az. Azért nem az, mert egy blőd hazugság. Az nagyon szép például, hogy autópályát "kaptunk" a balos kormányzástól - na de kérem, milyen áron és milyet? Nem kell ezt semmiféle jelenetbe helyezni, elég vicces ez sajnos anélkül is. 

Egy újabb videó kapcsán pedig a baloldal már a kényelmes, ellenzéki lehúzogatásra készül. Már febukkant az ismerős közhely: a jobboldalnak nincs humorérzéke. A Magyarinfo.blog szerint az új jobboldali sajtó nyomorult és nem érti tréfát - vagy ami még gyanúsabb, esetleg, érti, csak nem szereti... A Hír Tv tényleg rosszul fogta meg a dolgot, mivel a helyzet az, hogy a Szanyi kapitány kalandjait bemutató videó vicces - csak éppen a másik oldalról nézve. Az külön vicces, hogy a baloldal a császári Japán szerepébe helyezkedik. Nekem az is eszembe jutott, hogy a balos alkotók kényszeres vonzódást éreznek a hadihajós jelenetek iránt, a Patyomkin és az Auróra mellé most behoztak egy lájtosabb verziót is.
 

Ettől függetlenül ebben a videóban minden benne van, amiért a baloldal vesztett. Határon túliak anyázása, LMP-anyázása, Fidesz-Jobbik (mind náci) összemosása, árpádsávozás, BKV, pozícióharc, posztkommunizmus.
 

A humor tehát olyan szempontból tényleg baloldali sajátosság, hogy önmaguk paródiáját adják, de élőben és eléggé spontán módon. Ebben Gyurcsány Ferenc úgy tűnik, követendő példát mutatott az elmúlt években, sőt, legutóbb láthattuk, hogy nem tántorodott el ettől az úttól: még Daróczi Dávid temetését is erre használt fel.
 

Kár, hogy nem az úgymond "nyomorult ifjú jobboldali sajtómunkások" csinálták meg, akkor jobb szívvel nevetnék a videón.

A fagyi visszanyalásának két eklatáns példáját láthattuk a héten. Először a Bayern München ejtette ki brit korrektséggel a nagy MU-t. Nagyon örültem ennek. Régóta a bögyömben voltak már az angolszász arroganciájukkal, és azzal, hogy a foci=pénz felfogás zászlóshajója voltak. Ferguson sírt-rítt is egy sort a nemzetközi sajtónak: "tipikus német viselkedésről" beszélt. Már ez a kijelentése megérne egy misét, remélem a német sajtóban lesz is erről szó - persze a német közvéleménytől nem várhatunk sokat, ha nem egy kiadós flagelláns-menetről van szó, akkor nem állnak be a sorba. A lényeg azonban: ez nem tipikus német viselkedés volt, hanem tipikus angolszász műsor. A szabályok szerinti korrektséggel végrehajtva. (Azt csak hab a tortán, hogy a Bayern vezetőedzője holland, és ő pedig szigorúan dirigál).

A második eset már kissé jobban érint minket itt Magyarországon. Az MSZP és maga Gyurcsány Ferenc is, égbekiáltó bűnről jajveszékel a Fidesz adatbázisa kapcsán. De hát, ha jól emlékszem, ennek a műfajnak ők voltak a hazai úttörői a 2002-es választásokon. Olyan alternatív szavazatszámláló központot működtettek, hogy tanítani kéne. A Kubatov-beszéd második része se valami egetverő ügy - az MSZP Ron Werber féle gyűlöletkampányához képest ez csak szervezett gyerekcsínyek sorozata.

Az MSZP nevű maffiát sajnos egyedül a saját fegyvereivel lehet legyőzni. A kutyaharapást szőrivel mondás nem vesztett érvényéből. Az MSZP egyik jelöltje sokkal nyíltabban beszélt a saját adatbázisukról nemrég. Tré dolog lehet ezekkel szembesülni.

Ugyanakkor pedig... már most egy kis rossz mellékíz keveredik a dologba. Egyrészt lesz min lovagolni a szociknak, másrészt ha már úgynevezett demokráciában élünk, jobb érzés lenne mindenféle listák nélküli, kissé spontánabb választásokat látni. Ettől függetlenül, egy ilyen beszéd alapján nehéz lesz keresztülverni a bíróságon az elítélő verdiktet - ez így korrekt... (Hányszor hallhattuk a cinikus szöveget: jogszolgáltatás van, nem igazságszolgáltatás? És itt nincs is semmiféle "igazság").

Az egzaltált gurukat meg továbbképzésre kell küldeni. Vagy ahhoz a párthoz, ahova a szívük húzza őket.

Régebben egyszer már elsütötték ezt a poént, méghozzá az operációsrendszerek összehasonlításához használták fel a módszert. De most nézzük, hogy milyen lenne a pártok légitársasága.

MSZP
A váróteremben látod, hogy a gépről egymás után viszik el bilincsben az alkalmazottakat. Aztán nyájas hangon szólnak, hogy mindez a Te érdekedben történik és megkezdődik a beszállás. Amikor benézel a pilótafülkébe, akkora káoszt látsz, hogy azt se tudod, hogy ki a pilóta. Azt pedig meglehetősen nyugtalanul konstatálod, hogy ők sincsenek vele tisztába. A légiutaskísérők erősen törik az angolt, némelyikük kőkeményen be van baszva. A repülőben a székek fele hiányzik, de azt mondják, hogy csak azért, hogy kényelmesebben elférj. Körbenézel és látod, hogy az utasok 90%-a 60 év feletti, nagy részük már a felszállás előtt sorba áll mogyoróért. Felszállás előtt valamilyen nagyon vicces szlogent kiabáltatnak az utasokkal, majd a gép lassan gurulni kezd. Láthatóan a pilóta (de még mindig nem tudod, hogy ki az) hibájából nekicsapódtok egy másik gépnek. Pár pillanat múlva a légiutaskísérő a hangosbemondóba bemondja, hogy ez a kis incidens egyértelmű, hogy a másik gép és a repülőtér hibája. Ételt nem kaptok, de sokat beszélnek róla.

Fidesz
A váróteremből egy meglehetősen egységes képet látsz. A pilóta jelzi, hogy megkezdődhet a beszállás, innentől kezdve ugyanazzal a hanglejtéssel, majdnem ugyanazokat a szavakat használva kommunikál veled a teljes személyzet. A gépre 200 utas fér fel, de valaki bemondja, hogy már 300-an vagyunk. Nem tudod, hogy elhidd-e vagy sem, de maradsz a helyeden. A szék kényelmes, a személyzet udvarias. A személyzet egyébként gyakran hivatkozik arra a légitársaságra, amelyik korábban használta már ezt a gépet. Felszállás előtt egyenpólókat osztanak, amiket mindenkinek illik felvenni. Felszállás előtt üdvözlitek a repülőteret. Az étel finom, de a tányéron és a poháron is a pilóta feje van. Ettől még megeszed.

Jobbik
A váróban azt veszed észre, hogy mindenkivel elénekeltetik a Szózatot. A pilóta elmondja, hogy nagyobb orral nem érdemes beszállni. Egyértelműen jelzi, hogy a repülő és a repülőtér is az övék és ezen senki sem változtathat.  Megkezdődik a beszállás. A személyzet gárdista egyenruhában díszeleg. Mindenki mosolyog, mindenki jókedvű. Az első sorokben futbalhuligánok ülnek, mögöttük rövidhajú egyének, bakancsban. Felszállás előtt eléneklitek a Székely himnuszt, aztán elindul a gép. Magyaros ételeket szolgálnak fel, az út közben pedig furcsa indulókat énekelnek.

LMP
A váróteremben jelzik, hogy lehet más a repülés. Azt nem pontosan árulják el, hogy hogyan, de Neked tetszik az ötlet. Szólnak, hogy mindenkinek joga van a beszállásra. Nincs pilóta, 8 ember vezeti a gépet, egyszerre. Az utastérben többen füveznek, az átlagéletkor 19 év. Az üzemanyagot nem tudod, hogy honnan szerzik be, de a többi légitársaság egymást okolja azért, hogy új riválisuk lett a piacon. Felszállás után kikapcsolják a hajtóműveket és energiaminimumon siklik a gép, amíg csak tud.

MDFSZDSZ
Két, egykor szebb napokat is átélt légitársaság összeolvasdása. Az egykori riválisok utolsó erejükkel küzdenek az életbenmaradásért. A váróteremben már hallod, ahogy a pökhendi pilóta a véletlenül bekapcsolva hagyott mikrofonba mondja, hogy melyik felszállás miért volt rossz. A többi gép landolását is folyamatosan fikázza. Nem szól, hogy be szabad szállni, csak annyit mond, hogy aki jót akar, az velük utazik. A fülkében itt is több ember van, az egyik nő alig fér be a kalapjától. Nem tudod, hogy mire számíts. Senkit se ismersz az utasok közül és többször felmerül benned a kérdés, hogy mit keresel itt. Út közben az egykoron nagy légitársaságok felváltva mesélik régmúlt történeteiket. Ha hoztál magaddal ételt, akkor ehetsz.

Nem tudom, hogy mi határozza meg egy ember értékrendjét. Sőt azt sem, hogy ebből létezik-e egyetemesen jó, vagy rossz, de az biztos, hogy valami itt nincs rendben.
Történt ugyanis, hogy hosszú hétvége közeledvén felkerekedtünk párommal és a kutyával, kocsiba bepakolás és uccu-neki, irány a Bükk. 2 éjszakát töltöttünk egy amúgy nagyon hangulatos bogácsi szálláson, ami árban sem volt eget rengető (mindösszesen 14.000 HUF). Péntek és szombat túranap volt. Láttunk őzeket, fácánokat, meg mindenféle, egyébként tényleg szép növényeket. Este étterem, aztán alvás. Végig szép idő volt, bár az éjszakák hűvösek voltak.
Ha önző lennék, akkor azt mondanám, hogy nem bánom, hogy a cirka 5 órás erdei túránk során nem találkoztunk senkivel. Az út felét kijelölt úton tettük meg, a többi részében is ráláttunk a "hivatalos" utakra. Egy emberrel se találkoztunk, pedig ragyogott a nap, tiszta volt a levegő. Egyetlen emberrel se, pedig a végén már direkt kerestem, hogy hátha. De nem.
Úgy mentünk el otthonról, hogy vittük a hűtő teljes tartalmát, így amikor vasárnap hazaértünk, szomorúan tapasztaltuk, hogy nincs mit enni. Beültünk az autóba és elmentünk a közeli plázába. Legalább nyitva van az ünnepek alatt is. A parkolóban szinte nem fértem el. Ekkor esett le, hogy az emberek húsvétkor is plázáznak. A kialakított étkezőben nem volt szabad ülőhely, ezért meg kellett várni, hogy mások befejezzék. Pedig ránézésre többszáz férőhely van. Tehát azért nincs senki az erdőben, mert aki megtehetné, az egy plázában ül és eszik. Szép.

Budai Bernadett egy meglehetősen kényszeredett megoldáshoz folyamodott, amikor az MSZP nevében kellett kommentálnia az egykori aranyifjú elsőfokú ítéletét. Valahogy nem is volt tiszta, hogy a szóvivő védőbeszédet tartott, vagy mocskolódott. Aztán rájöttem, hogy mindkettőt, egyszerre. Először nyilvánvalóvá tette, hogy az MSZP semmilyen szempontból sem érintett és felidézte a sosem-lesz miniszterelnök, Mesterházy Attila szavait az immunrendszerrel kapcsolatban. Tehát csendben, óvatosan, de belátta az MSZP, hogy igencsak magas szinten korrupt a társaság és azt is, hogy a sorra kidőlő csontvázak felemésztik a pártot. Így tehát nincs más, el kell ettől határolódni (mint oly' sok mástól). A frakcióvezető úr (az a bizonyos sosem-lesz miniszterelnök) hibának érzi, hogy az MSZP védekezőrendszere nem lépett működésbe időben. De hogy is lépett volna, amikor szinte mindenki benne volt/van? De térjünk vissza az eredeti témához. Budai kisasszony tehát annak rendje és módja szerint elmondta, hogy Cusi rossz, Cusinak nincs helye a pártban, Cusitól elhatárolódnak (mint oly' sok mástól). Aztán jött egy érdekes csavar, ami szerintem egy nagyon komoly stratégiai hiba volt ebben a "védőbeszédben". Történt ugyanis, hogy a szóvivő hölgy hangnemet váltott s egyből támadásba lendült. Arról beszélt, hogy a Fidesz kőkemény nyomás alá helyezte az ügyésszéget és a sajtót, hogy érdemi munka helyett az utóbbi időben csak "cusiztak" a fideszes honatyák. Ez nem logiaki bukfenc? Az MSZP-nek kínos volt ez a szerencsétlen sikkasztó, de a Fidesz dögöljön meg, hogy ebből ügy lett? Cusi bűnös, de a Fidesz dögöljön meg, hogy elítélték? Egy ilyen ügyben is ösze kellett mosni az ügyészséget a politikával? Az ellenzék ma Magyarországon közbenjár azért, hogy egy, az MSZP által is bűnösnek mondott embert elítéljenek? Ha szembenézett magával a legbelsejéig szétrothadó MSZP, akkor nem az lett volna elegáns, hogy egy ilyen elsőfokú ítélet után nem vagdalkoznak? Nem szemlesütve kellett volna azt mondani, hogy ELKÚRTUK?

Egy nagyon jó, sajátságos hangulatú filmet néztem meg a hétvégén. A címe: Hattyúdal, Keleti Márton rendezte. 1963-ban készült, a főszereplő Páger Antal. A sztori lényege: a Páger alakította főhős egy megátalkodott vagabund, idősödő csavargó. Alkalmi munkákból, kisebb csalásokból él, és gyakran zenél ifjabb társaival együtt a közeli kisvendéglőben. Otthonát, a Villa Negra nevű bodegát azonban eldózerolják a lakótelep bővítése miatt - előtte pedig társai is elhagyják a rendezett élet kedvéért.

Az egész film egy parafrázis: vígjátékon keresztül mutatják be a szocializmus építését. Nem tudom, hogy direkt osztották-e Págerre a beilleszkedni nem tudó kispolgári-anarchista-lumpen-kmk-s szerepét. Mindenesetre zseniálisan játszik. Amellett, hogy a film propagandafilm is egyben, mégis mulattató és izgalmas. Ez a film nagyon sokat elmond az egész korszakról, persze forráskritikával kell kezelni. Jellemző, hogy 1956-ot meg sem említik a filmben - a Kádár-rendszer ezekben az években konszolidáldott. Külön nevetséges, ahogy a legóember-szerű rendőrök atyai dorgálásokkal vezetik ki a tévútról a megtévedt fiatalokat. Az egyik szereplő még össze is hasonlítja őket a Horthy-rendszer rendőreivel: azok csak ütni jártak ki a bódésorra, míg a szocializmus őrei bezzeg nevelni. A Kádár-kolbász metamorfózisa...

Két véglet van a filmben: a lakótelep jelenti a rendet, a nyugalmat, míg ezzel szemben a "társadalomellenes" Villa Negra, a bulizás, a csavargás, és a szabad élet jelképe. A film fel sem teszi a kérdést, hogy van-e más lehetőség is. Arról nem is beszélve, hogy a rendszerkritikus gondolkodók egész sora tapasztalta meg a "profilaktikai intézkedéseket", az adminisztratív csapásokat - a Páger alakította főhős mögött ők is ott vannak.

Jóllehet szocialista tanítás az egész film, mégis, egy olyan letűnt világot láthatunk benne, amelynek nagyon sok vonása rokonszenves. A családiasság, a közvetlenség, a hétköznapi humor, a Rejtő Jenői kisegzisztenciák világa. Még a "megélhetési bűnözés" is valószínűleg más volt - valószínűleg kevésbé érvényesült a kulturálisan beágyazott vadság, mint mostanában.

Folytatódik a holokauszt-biznisz?

Igazán itt lenne az ideje, hogy pertársaságokba tömörülve bepereljük az orosz izzógyárakat, és milliárdokat követeljünk tőlük! Hogy miért?! Magától értetdőik: nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy letörjék az '56-os magyar forradalmat. Hiszen az általuk gyártott izzókkal világítottak azokban a gumigyárakban, ahol a szovjet teherautók autógumijai készültek, amikkel az izsevszki fegyvergyárból szállították azokat a géppisztolyokat, amelyekkel ránk támadott a Vörös Hadsereg. Tehát ide nekünk a milliárdokat MOST!!! Talán rendbe is jönne az ország. Követeljük, hogy az orosz izzógyártók azonnal vállalják át Magyarország államadósságát!

Ha ezt bárki viccesnek találja, akkor hogyan gondolkozik erről (ami viszont a rideg valóság!):

TRAGIKUMIKUS!

A nem túl magyarosan csengő, Electro World névre keresztelt, elektronikai berendezések forgalmazásával foglalkozó kiskereskedelmi üzletlánc fura kampányba kezdett húsvét közeledtével. Az egész fővárost ellepő óriásplakátokon a "Piros tojás helyett" felirat mellett kenyérpirítót, játékkonzolt és egyéb egyébként hasznos termékeket reklámoznak. Azon tűnődöm, hogy karácsony közeledtével pár multi arra fog minket bíztatni, hogy karácsonyfa helyett inkább ővtáskát vegyünk? Vagy mikuláskor hagyd a csizmapucolást, inkább gyere el a fedett wellness fürdőbe? Szerintem vannak olyan hagyományok, amelyeket ha nem is mindenki ápol, ellenük beszélni nem szerencsés, hiszen ilyenkor joggal merül fel az emberben: a multik tényleg igyekeznek mindent lerombolni, ami hagyomány.

Az MDF fővárosi listájának elsősorban a Fidesz lesz a haszonélvezője. Jó-jó, most ünnepelhet picit Ibolya és csapata bokros teendőik közepette, de valószínűleg nekik ez az utolsó boldog napjuk. Bezzeg a Fidesznek! Hiszen azzal, hogy tágult az MDF mozgástere, és több helyen lehet rájuk szavazni, tovább romlik az LMP és a Civil Mozgalom esélye a bejutásra. Márpedig ez a három párt alapvetően egymással verseng. És ha megoszlanak erőik, mindegyik egyszerre gyengül. (És ne feledkezzünk meg a szintén ezen hármas közt szétszóródó SZDSZ-es szavazatokról!) A hárompárti parlament (Fidesz, MSZP, Jobbik) pedig ugyebár a Fidesz kétharmadának lehetőségét vetíti előre. Ma kivételesen talán ugyan annak örült Dávid Ibolya és Orbán Viktor. Nem lesz ilyen többé...

Tőlünk nyugatabbra egyre kevésbé szükséges tehetségkutató műsorokat készíteni, ugyanis a közösségi videómegosztókon mindenki megmutathatja, hogy mit tud. Aztán jön a gerilla marketing, szólni barátoknak, rokonoknak, a látogatottság pedig folyamatosan nő. Ez kicsit olyan, mint a blog. Van olyan hivatásos újságíró, akinek cikkeit kevesebben olvassák, mint egy hobbiblogger véleményét. Visszatérve az eredeti témára... Szóval sok tehetséges embert tesz naggyá a világ legnagyobb videómegosztója, a youtube. Szemezgetés. 

 GNR - Sweet child o' mine otthoni előadásban

Kevin Lien - Paparazzi (Lady Gaga után) 

Ez pedig egy igazi csapatmunka

Az immár menetrendszerűen megjelenő BKV-s leleplező interjúból nem hajmeresztő dolgok derültek ki, hanem az nyert igazolást, amit mindig is tudtunk. Pofátlan kleptománia.

Kép: deviantart

Nincs igaza az okoskodó, a szigorúan leszögező, a történelmi szükségszerűségekhez (rögvalósághoz) kérlehetetlenül igazodó, közgazdasági függvényekben utazó véleményformálóknak: nem a pártfinanszírozásról van szó egyedül, hanem egyes párttagok jólétéről is. Egy maffiáról van szó, amely abban volt érdekelt, hogy hülyék legyenek az állampolgárok, mivel hülyének nézték őket - nem akartak mellényúlni. A hazugság, a szemforgatás és a grandiózus lenyúlás mesterei hülyének nézték aki nem volt benne a buliban. Aki kimaradt, azt tovább hülyítették nyakrafőre, médiával, okostojás kérdezőkkel (Darth Vader magyar hangja), cigányos mulatósműsorral, Anyátok Közttel. Nem csoda ha egyre primitívebb módon ment a lenyúlás. Ezek az emberek személyesen voltak érdekeltek az ország kudarcában, mivel addig tudtak pancsolni a dagványban, amíg egy  rokkant nemzettel állnak szemben. Emlékszem, amikor kb. 10 évvel ezelőtt a Heti Hetesben az volt a téma, hogy Magyarország egy jelentős sporteseményt akar rendezni. Jött a leszólás, az ugyanmár, a jajjhagyjukmár, ez nekünk úgyse menne. Darth Vader magyar hangja pedig benyomta az öblös poént: na persze, a Párizs-Dakar rallit megrendezzük a hűvösvölgyi Nagyréten.

A hűvösvölgyi Nagyréten nem volt ralliverseny, de egy Budapest-Bamako túrné azért működik.

A BKV mellett még éppcsak felbukkant a MÁV, a Volán, a Honvédség. És ez még a csak a sor eleje, korlátlanul folytatható: Daimler botrány, román hamisparfümbotrány és slusszpoénként Veszprém városa, amely szinte gépjármű ügyintézők nélkül maradt, mert lekapcsolták őket.

Nyilván lesz korrupció Fidesz kétharmaddal is, de ez a közösség kudarcára építő pofátlan szabadrablás valószínűleg véget ér három hét múlva.

Törvényes büntetés ide vagy oda, nekem valahogy Thomas Jefferson mondása jut eszembe: a szabadság fáját néha vérrel kell meglocsolni. Hja, tetszettünk volna...

A lelkes olvasó mit sem sejt, pedig mi a háttérben lázasan dolgozunk. Mindenféle izgalmasnak, érdekesnek tűnő dolgokba fogunk bele, aztán valami sikerül, valami nem. Most éppen valami nem sikerült. Ez a valami pedig nem más, mint az, hogy egy asztalhoz ültessünk egy LMP-s és egy Jobbikos jelöltet. Nem azért tettük volna, mert politikailag akár az egyik, akár a másik oldal felé kacsintgatnánk. Távol álljon tőlünk. Azért próbáltuk meg, mert fontosnak tartjuk a párbeszédet, vagy ha úgy tetszik, a pártbeszédet. A Jobbik készségesen a rendelkezésünkre állott, az LMP azonban egy ideig ígérgetett, majd sajnos komolytalanra vette a figurát.

A POLISZ összes tagjában egyként merült fel a kérdés, hogy miért?! Miért nem lehetett az LMP-ben egy olyan embert találni a harmadik vonalból, aki le tudott volna ülni egy szintén harmadik vonalhoz tartozó Jobbikossal? Mivel meggyőződésem, hogy építő jellegű lett volna ez a meg nem valósult lakossági fórum, csak egy dolgot üzenek az LMP-nek: Legközelebb Menjetek Pártvitára.

A film szerintem nagyon jó. Az ellenérvek kicsit izzadságszagúak...

Lassanként az az érzése lesz az embernek, hogy mindenben a tömbösítés, a kampányszerűség uralkodik. Az utóbbi néhány hónap slágertémáit nézve a világ nyugati felén a következőket találhatjuk:

1. A H1N1 réme

2. Az Avatar, mint a nemzetközi béke és a világmegváltás művészi megjelenítése

3. A sötét középkorból ittmaradt katolikus egyház pedofil ügyei

Az első kettőnél még érthető a kampányszerűség, hiszen egyrészt egy szezonális járványról, másrészt egy szezonális filmről volt szó. A harmadik történet azonban valami más. Hogyhogy egyszerre mindenkinek most jutott eszébe feltárni az úgynevezett visszaéléseket?

Valgyimir Bukovszkij a következőt írta a múlt század végének Amerikájáról:

"Éppen az elutazásomkor kezdődött egy újabb hisztéria, a 'fajtalankodás a gyermekekkel', egyfajta modern boszorkányüldözés. Több tucat tanár és óvónő ellen indult eljárás, és több száz gyereket vettek el erőszakkal a szüleiktől. Valami téboly: felnőtt emberek, még kongresszusi képviselők is nyilvánosan és bőgve meséltek arról, hogyan rontották meg őket kisgyermekkorukban, olyan életkorban, amelyre a felnőtt ember nem is nagyon emlékezhet. És senki sem merte kinevetni ezt a gyomorforgató komédiát." (A moszkvai per)

Azóta ez még egyszer lezajlott az Egyesült Államokban, méghozzá a katolikus egyház elleni kiadásban. Sőt, bevett üggyé vált az is, hogy a kikapós tanárnőket elítélik hosszú börtönévekre szexuális megrontás címén. Nos, igazán nem szeretnék hímsovinisztának tűnni, de vajmi ritka az olyan kamasz srác, aki zaklatásnak, pláne megrontásnak venné az ilyesmit.

A katolikus egyház oktatási intézményei elleni hajsza idén azonban átterjedt Európára is. A regensburgi egyházmegyében például három apácát is gyanúsítanak. Hatalmas összegek forognak majd kockán, ha komolyabban beindulnak a kártérítési perek.

Nekem viszont az az érzésem, hogy van valami közös a három említett divathullámban: mind a három sarlatánok műve, üres ügyeskedés a lehúzásra.

A piroslap névre keresztelt, meglehetősen egysíkú blogon olvasom, hogy pofánvertek egy férfit, aki zsidózott. Majd ezután olvasom, hogy ez alapvetően így van rendjén. Aztán olvasom a kommenteket, amiket három kategóriába sorolhatunk.

1. Megérdemelte a rohadék
2. Nem érdemelte meg szegény
3. Mindkét fél hülye

Nem az a jogállamiságunk alapja, hogy egyetértünk a törvények szellemével és azokat mindenki ugyanannyira fontosnak tartja? Nem attól leszünk jogállam, hogy a törvénysértéseket nem támogatjuk még véletlenül sem? Nem attól leszünk jogállam, hogy bízunk abban, hogy a törvényben foglaltak szerint járnak el a hatóságok? Nem az-e jogállamiságunk alapja, hogy elítéljük azokat, akik a jogot akármilyen mértékben is sárba tiporják?

Attól tartok, hogy politika és a pártérdek még a jogállamiságot is felülírja. Ha egy ideológiailag hozzánk közelebb álló ember követ el bűncselekményt/szabálysértést, akkor elnézőbbek vagyunk vele szembe. Ha a másik oldalon cselekszi valaki ugyanezt, akkor az egy mocskos gazember. Persze, ez nem újdonság. Minden szentnek maga fele hajlik a keze, ezt jól tudjuk. De miért nem lehet legalább a legalapvetőbb emberi dolgokban egyességre jutni? Miért nem lehet azt mondani, hogy elítéljük a zsidózást is és elítéljük a pofozkodást is? Miért nem lehet a törvénytiszteletünk, a jóérzésünk politikailag semleges?

Michelin csillag Budapesten!

A nol.hu-n megjelent:

Budapesti étterem is csillagos minősítést kapott a Main Cities of Europe legújabb kiadványában. A Costes tulajdonosainak több évi kitartó munkája érett be.

(http://nol.hu/gazdasag/budapest_is_kapott_michelin_csillagot_)

Gratulálunk!!!

Pláne, hogy az egyik legfontosabb pénzszivattyú Magyarországon a vendéglátás lehetne, amit eddig finoman szólva is csak nagyon haloványan tudtunk kihasználni. Pedig ha jól műkődne, rengeteg külföldi jönne hazánkba, és itt költené el pénzét. Tehát: a vendéglátással egyenesen pénzt lehet "importálni". Azaz, lehetne...

A fürdőink, a Balaton, a falvaink (falusi turizmus), és a fővárosunk egyaránt alkalmas lehetne arra, hogy igazi turisztikai központtá váljon Magyarország.

Ebben sokat segíthet (legalábbis a hírverésben) ez a Michelin csillag!

Tehát le a kalappal!

Vivát!

A 2006. évi XLVII. törvény értelmében elvileg a nemzetiszocializmus, valamint a kommunizmus üldözötteinek egyaránt lehetősége nyílt volna kárpótlásra az elszenvedett borzalmakért, ám az Igazságügyi Hivatal egy közleményével a törvényt felülírva, kizárólagosan a második világháború idején munkaszolgálatot teljesítőket tette meg kedvezményezetteknek, kizárva ezzel a szovjet megszállás alatt munkaszolgálatot teljesítőket, illetve a holokauszt és a gettósítás túlélőit egyaránt.

Az egyébként héber nyelvű közlemény alapján zárt árveréseken 2009 októberéig mintegy 2500 ha, összesen 45419 aranykorona értékű földet árvereztek el. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat jogásza, dr. Szathmáry Géza szerint azonban a földek valós értéke nem reális, ugyanis a felénél nincsen feltüntetve értékük. Sajtóhírek szerint az elárverezett parcellák között védett erdők és ősgyepek is találhatók, melyeket belterületté kívánnak nyilvánítani.

Kettős mérce nem jellemezhet egy jogállamot.

Kettős mérce nem létezhet egy igazi demokráciában.

A kettős mérce az alapvető állampolgári jogok ellensége.

Így az enyém is.

Valahogy mindig sikerül kiélezni a vitát a kommunizmus és a nácizmus közötti ösvényen.

Tudjuk, hogy Európa nyugati részében sokkal elnézőbbek a kommunizmus vészterhes időszakában elkövetett embertelenségekkel, mint a nácizmus faji alapon történő endlösungjával. Hogy ez rendjén van-e így, azt mindenki maga döntse el. Tény, hogy a Wehrmacht seregei, az SS különítmények és az egész náci propaganda sokkal kézzelfoghatóbb volt nyugaton, mint Sztálin kegyetlenségei. De azért talán mégse kéne ennyire "lazán" kezelni a kommunista diktatúra emblematikus figuráját. A mai napig Oroszország egy része hősként ünnepelheti a generalisszimuszt, anélkül, hogy komolyabban elmarasztalnák őket ezért. Mi lenne, ha Németország ugyanilyen hősként ünnepelné a Führert? Ugyanennyire lenne elnéző Európa? Tényleg volt egy ilyen erős határvonal a két diktátor között? Tényleg az szabja meg a határokat, hogy mit gondolnak nyugaton? Sztálint ünnepelni szabad, holokausztot tagadni bűn? Ez lenne a demokrácia?

Az egyik napilap arra vetemedett, hogy kiteregesse Vona Gábor (állítólagos!) félrelépését. A lap nem átall pikáns, szaftos részleteket is közölni a Jobbik vezetőjének párttársával folytatott erotikus levelezéséből.

Kérdem én: mi közünk hozzá?!

Biztos, hogy ilyen eszközöket is be kell vetni mások lejáratására?!

Liberálisként, emberként talán joggal teszem fel a kérdést: a kampány valóban azt jelenti, hogy mindent szabad?!

És liberálisként meg is válaszolom: nem!

Nem szabad mindent! Vagy képzeljük el azt a helyzetet, hogy érkezik a válasz, és mostantól az összes politikus magánlevelezését feltörik, és mindenkiről mindent megtudunk. Akarunk mindent tudni? Remélem nem. Én biztos nem!

Maradjunk a pártprogramoknál!

Hagyjuk békén az ellenfél magánéletét!

Ne menjünk le kutyába!

(fotó: Index)

Én azt szeretném, ha hamar fény derülne az igazságra. Fölteszem, hogy az ügyészség és a rendőrség szintén elolvassa a Magyar Nemzet interjút, és hamar meg tudnak győződni arról, hogy igaz, vagy nem ami benne van! – mondta Lendvai Ildikó, a szocialista párt elnöke. Lufi. Durrant egy nagyot, majd elenyészet. Ennyit ér a pártelnök véleménye. Hiszen ha komolyan gondolná, amit mond, felszólítaná, de legalábbis megkérné Hagyó Miklós párttársát, hogy mondjon le mentelmi jogáról. Tény: a választásig már nincs országgyűlés. Bár rendkívüli ülés talán lehete, és azon meg lehetne oldani. Csak össze kéne hívni... Máskülönben hogyan is derülhetne ki idejekorán az igazság?!

(Fotó: metropol)

Nem. Lendvai nem akarja tudni az igazságot. Egyelőre legalábbis. A választásokig biztos nem.  Egy biztos, a Magyar Szocialista Párt bűnösöket nem fog védeni - nem követjük azok példáját, akik gyanúsítottakat szeretnének kihozni a börtönből – teszi hozzá az elnök asszony. Hazugság. Egy részigazságot mégis tartalmaz: valóban nem akarnak gyanúsítottakat kihozni a börtönből; inkább mindent elkövetnek, hogy bűnös párttársaik be se kerüljenek oda…