Nem tudom, hogy mi határozza meg egy ember értékrendjét. Sőt azt sem, hogy ebből létezik-e egyetemesen jó, vagy rossz, de az biztos, hogy valami itt nincs rendben.
Történt ugyanis, hogy hosszú hétvége közeledvén felkerekedtünk párommal és a kutyával, kocsiba bepakolás és uccu-neki, irány a Bükk. 2 éjszakát töltöttünk egy amúgy nagyon hangulatos bogácsi szálláson, ami árban sem volt eget rengető (mindösszesen 14.000 HUF). Péntek és szombat túranap volt. Láttunk őzeket, fácánokat, meg mindenféle, egyébként tényleg szép növényeket. Este étterem, aztán alvás. Végig szép idő volt, bár az éjszakák hűvösek voltak.
Ha önző lennék, akkor azt mondanám, hogy nem bánom, hogy a cirka 5 órás erdei túránk során nem találkoztunk senkivel. Az út felét kijelölt úton tettük meg, a többi részében is ráláttunk a "hivatalos" utakra. Egy emberrel se találkoztunk, pedig ragyogott a nap, tiszta volt a levegő. Egyetlen emberrel se, pedig a végén már direkt kerestem, hogy hátha. De nem.
Úgy mentünk el otthonról, hogy vittük a hűtő teljes tartalmát, így amikor vasárnap hazaértünk, szomorúan tapasztaltuk, hogy nincs mit enni. Beültünk az autóba és elmentünk a közeli plázába. Legalább nyitva van az ünnepek alatt is. A parkolóban szinte nem fértem el. Ekkor esett le, hogy az emberek húsvétkor is plázáznak. A kialakított étkezőben nem volt szabad ülőhely, ezért meg kellett várni, hogy mások befejezzék. Pedig ránézésre többszáz férőhely van. Tehát azért nincs senki az erdőben, mert aki megtehetné, az egy plázában ül és eszik. Szép.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.